Az inzulinrezisztencia lényegében a szénhidrát-anyagcsere zavarát jelenti. Egy inzulinrezisztens személy szervezetében a sejtek ellenállóvá vállnak az inzulin hatásával szemben, ezért a hasnyálmirigyének több és több inzulin kell termelnie, hogy a vércukorszintet a megfelelő tartományban tudja tartani. Ez az állapot rengeteg embert érint – többségük túlsúlyos.
Inzulinrezisztencia és elhízás
Egyértelmű az összefüggés az elhízás és a magasabb inzulinszint között. A legtöbb elhízott ember valamilyen szinten inzulinrezisztens is. Az inzulinrezisztencia miatt a testük több inzulint termel a kelleténél, és sajnos az inzulinnak zsírraktározást fokozó hatása is van. Magasabb inzulinszint = több zsírraktározás.
Inzulinrezisztencia és kognitív zavarok
Szintén összefüggés van a kettes típusú cukorbetegség, és a neurokognitív problémák között. A cukorbetegeknél nagyobb eséllyel alakulnak ki szellemi leépüléssel járó betegségek, mint például az Alzheimer-kór. Vajon miért?
Egy vizsgálat
Egy tudományos vizsgálatban az agy cukorfelvételét vizsgálták egészséges, elhízott és kettes típusú cukorbeteg személyeknél. Az intervencióhoz a hiperglikémiás clamp technikát használták, ami azt jelenti, hogy két órán keresztül folyamatosan glükózt adtak a kísérleti alanyoknak infúzión keresztül, olyan mennyiségben, hogy a vércukorszintjüket folyamatosan 12 mmol/l szinten tartsák.
Tehát minden résztvevőnek 12 mmol/l volt a vércukorszintje, és közben azt vizsgálták, mennyi glükózt vesz fel az agyuk. Az eredményeket az alábbi ábra szemlélteti:
Az egészséges, normál súlyú alanyok agya vette fel a legtöbb glükózt. Ehhez képest, a másik két csoport agyának cukorfelvétele szignifikánsan alacsonyabb volt. Az elhízottaknál az arány 73% volt, a kettes típusú cukorbetegeknél pedig 49%. Ez az jelenti, hogy az egészséges kontrollcsoporthoz viszonyítva a cukorbetegek agya kevesebb, mint feleannyi cukrot tudott felvenni. Úgy tűnik, hogy az inzulinrezisztencia az agyra is hatással van.
Az agy glükózfelvétele és a jóllakottság
A vizsgálatban szignifikáns pozitív korrelációt találtak az agy glükózfelvétele és a jóllakottság érzete között. Ez azt jelenti, hogy az egészséges, normál súlyú résztvevők, akiknek az agya több cukrot tudott felvenni, sokkal jóllakottabbnak érezték magukat a vizsgálatot követő órákban, mint az elhízott és cukorbeteg résztvevők.
Mit jelenthet ez a gyakorlatban? Egy inzulinrezisztens személy kevésbé fogja jóllakottnak érezni magát egy szénhidrátban gazdag étkezés után, mint egy jobb inzulinérzékenységgel rendelkező társa. Ennek következtében egy inzulinrezisztens személy könnyebben túleheti magát szénhidrátban gazdag ételekkel.
Mi a megoldás?
Az inzulinrezisztenciát csökkenteni kell! Nem csupán a fogyás, de az általános egészség érdekében is! Mivel az inzulinrezisztens személy szervezete glükóz intoleráns, egyértelmű, hogy a megfelelő étrend szénhidrátban szegény. Ahogy a vizsgálatból is tudhatjuk, az inzulinrezisztens személyek kevésbé válnak jóllakottá a szénhidrátban gazdag ételek fogyasztásától. A leghatékonyabb stratégia tehát egy alacsony szénhidráttartalmú, fehérjében és zsírban gazdagabb diéta beépítése (lásd LCHF étrend). Ezzel az étrenddel sikeresen csökkenthető a túlsúly, és javítható az inzulinérzékenység. Ha a diéta rendszeres testedzéssel is társul, a siker nem maradhat el!
Felhasznált irodalom:
- Hwang JJ, Mason G, Sherwin RS, és mtsai. Blunted rise in brain glucose levels during hyperglycemia in adults with obesity and T2DM. JCI Insight. 2017;2(20).
- Astrup A. Classification of obesity targeted personalized dietary weight loss management based on carbohydrate tolerance. Eur J Clin Nutr. 2018:1300–1304. doi:10.1038/s41430-018-0227-6.
