Cikk-sorozatunk első részéből megtudhattad, hogy a mesterséges édesítőszerek fogyasztása pozitív összefüggésben áll a testtömeg növekedésével, valamint a metabolikus szindróma és kettes típusú cukorbetegség kialakulásának nagyobb rizikójával. A második részben bemutattam, hogy a mesterséges édesítőszerek hatására megváltozhat a bélflóra, ami közvetve glükóz intoleranciát okozhat.
Ebben a részben két másik mechanizmust mutatok be, melyeken keresztül a mesterséges édesítőszerek káros hatással lehetnek a szervezeted működésére.
A mesterséges édesítőszerek megzavarják azokat a tanult válaszokat, melyek hozzájárulnak a glükóz és energia homeosztázis fenntartásához
Az édes íz alapvetően a cukorfogyasztással függ össze. Akár egy édes almáról vagy egy szelet süteményről van szó, az édes íz a bennük lévő cukorral függ össze. Az egyenlet valahogy így néz ki:
Édes íz = cukor = szénhidrát = energia
Ezt a szervezet elég gyorsan megtanulja, és már a szájban érzett édes íz hatására is elkezd felkészülni a szénhidrátok fogadására. Ezt nevezik kefalkikus fázisnak. Ilyenkor az étel még el sem érte a gyomrot, de az ízek és illatok hatására máris beindul az emésztőrendszer működése. Ez egy nagyon hasznos reakció, hiszen hatékony emésztést tesz lehetővé.
A probléma akkor van, ha ezt a tanult választ valami megzavarja. A mesterséges édesítőszerek szintén édes ízűek, sőt sokszorosan édesebbek a természetes cukroknál, viszont sem szénhidrátot, sem energiát nem tartalmaznak. Az egyenletben zavar keletkezik:
Édes íz ≠ cukor ≠ szénhidrát ≠ energia
Hoppá, eddig nem ez volt a tapasztalat! A mesterséges édesítőszerek fogyasztása nem jár együtt szénhidrát- és energiabevitellel, noha a szervezet erre számít.
Mi lesz ebből?
Mivel a szervezetünk nagyon tanulékony, képes hozzászokni az új tapasztalathoz. Ha az édes íz nem jár együtt a cukorfogyasztással, akkor nincs is rá szükség, hogy felkészüljön a szénhidrátok feldolgozására, vagyis inzulint sem kell termelnie.
Igen ám, de mi van, ha legközelebb mégis fog szénhidrátot tartalmazni az édes élelmiszer? A vizsgálatok szerint ez esetben hiperglikémia a következmény, vagyis a vércukorszint túl magasra emelkedik. Mivel a szervezet nem számított rá, hogy szénhidrátok fognak érkezni, nem készült fel a fogadásukra, nem termelődött elegendő inzulin, és a vércukorszint túlságosan megemelkedett.
Állatkísérletek tanulságai
Bár a fenti mechanizmust humán vizsgálatokban tudomásom szerint még nem tesztelték, állatkísérletekben az alábbi eredmények születtek.
Swithers és Davidson vizsgálatában patkányok egy csoportjának étrendje glükózt, a másik csoporté mesterséges édesítőszert tartalmazott (tehát itt az édes íz nem függött össze a cukorbevitellel). A mesterséges édesítőszert fogyasztó patkányok kövérebbek lettek, mint a glükózos csoport.
A mesterséges édesítőszert fogyasztó patkányok cukorterheléses vizsgálat során magasabb vércukorszintet értek el. Amikor ezek az állatok egy új, valódi cukrot tartalmazó ételt kaptak, szintén hiperglikémiával válaszoltak.
Ráadásul ezeknél az állatoknál csökkent az új ételek fogyasztása által kiváltott termikus hatás. Ez azt jelenti, hogy kevesebb energiát használtak fel az étel megemésztéséhez, mint más állatok. Valószínűleg ez is közrejátszott a magasabb testtömeg kialakulásában.
A mesterséges édesítőszerek hatnak az emésztőrendszerben lévő édes ízt érzékelő receptorokra, melyek szerepet játszanak a glükóz felszívódásában és az inzulintermelésben
Az utóbbi évek nagy felfedezése volt, hogy ízérzékelő receptorok nem csupán a nyelven és a szájüregben vannak, hanem a belekben is. Több vizsgálat is igazolta, hogy a belekben lévő édes ízt érzékelő receptorok befolyással vannak a szénhidrát-anyagcserére.
Mi történik a belekben édes íz hatására?
A belekben lévő receptorok az édes íz hatására aktiválódnak, és részt vesznek az inkertin-hatás kiváltásában. Az inkretinek (pl. GLP-1 és GIP) étkezéssel összefüggésben termelődnek, és sokrétű hatással vannak az anyagcserére. Pl. fokozzák az inzulintermelést, lassítják a gyomorürülést és fokozzák a glükóz felszívódását.
A probléma ismét az, hogy a mesterséges édesítőszerek is képesek aktiválni ezeket a receptorokat, és ezzel zavart okozhatnak az anyagcserében.
Konklúzió
Mióta az emberiség létezik az édes íz mindig is a szénhidrátok jelenlétével függött össze. Már az anyatej is édeskés ízű, ami a benne lévő tejcukornak köszönhető. Az érett gyümölcsök szintén édesek a gyümölcscukor miatt. Még a keményítő-tartalmú szénhidrátok is édeskés ízűek, hiszen a nyálban lévő amiláz hatására már a szájban elkezdenek cukorra bomlani.
A mesterséges édesítőszerek képesek összezavarni a szervezetünk kifinomult szabályozó rendszerét, hisz esetükben az édes ízhez nem társul se szénhidrát, se energia. Bár korábban azt gondoltuk, éppen ez az előnyük, mára már egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy ez egyben a hátrányuk is.
És ez még mindig nem minden! A következő részben még egy mechanizmust mutatok be, ami közrejátszhat a mesterséges édesítőszerek negatív hatásaiban.
Felhasznált irodalom:
